Szalóky Renáta

Szalóky Renáta

Szalóky Renáta

profile-pic
Személyes

Hivatásból hobbi

2020. szeptember 25.

A HR terület közel 15 éve a mindennapjaim jelentős részét adja. Az egyetemi tanulmányaim alatt még szinte egyáltalán nem volt benne a köztudatban, hogy mi is az a HR, engem viszont már akkor, egy szakirány választási bemutatón megfogott. Arra nem emlékszem, mely feladatok, vagy tevékenységek miatt tetszett meg ez a szakma, csak az érzésre, hogy egyértelműen tudtam, nekem ezt kell választanom.

Utolsó éves közgazdász hallgatóként aztán szembe jött egy álláslehetőség is. Jelentkeztem az esélytelenek nyugalmával úgy, hogy azt sem tudtam igazán mi is az, hogy interjú, nem még hogy hogyan kellene jól csinálnom, felkészülnöm rá. Nagy meglepetésemre már másnap telefonáltak, hogy felvettek. Na, így csöppentem én igazából a HR világába. Hirtelen egy menő multicég személyügyi osztályán találtam magam, ahol rögtön a gyakorlatban számos dolgot megtanultam, amit a könyvekből, tanfolyamokból, egyetemi előadásokból nem tudtam volna úgy elsajátítani. Az évek alatt a HR különböző területeit megismertem, szépen sorban végig jártam, bár legtöbbször több területnek párhuzamosan voltam részese annak ellenére, hogy multinacionális vállalatnál vagy kisebb cégnél dolgoztam. Volt, hogy sokat túlóráztam, volt, hogy unatkoztam a munkahelyemen, volt, hogy utáltam a körülményeket, amelyek között dolgoznom kellett, de volt ahol éppen ezek voltak kiemelkedően jók. Volt, hogy már nemcsak a hétfő reggeleket utáltam, de vasárnap délután már a péntek estét vártam, mert a főnököm pokollá tette az életem, de olyan is volt, ahová szinte csak a szakmailag hiteles és jófej főnököm miatt imádtam bejárni. Egy viszont minden munkahelyemen ugyanaz volt: a kollégáimat és magát a munkámat imádtam. Főleg azt a részét, amikor a munkavállalóknak segíthettem illetve azt a részét, amikor olyan esetben is hozzám fordultak kollégák, ha tudták, abban a témában, amiben segítséget várnak, nem is én vagyok az illetékes. Számomra mindenhol ez volt a legnagyobb elismerés.

Az évek alatt a HR számomra már nem csupán egy szakma, sokkal inkább hivatás lett. Lehetett rossz munkakörülmény, lehettek nem túl jó feladatok, vagy épp rossz főnökök, egyben mindig biztos voltam: HR területen maradok. Ettől senki és semmi nem tudott eltántorítani. Az előforduló negatív tényezők csupán arra sarkalltak, hogy lépjek ki a megszokott keretek közül és találjak új lehetőségeket. Akik ismernek és közel állnak hozzám, pontosan tudják, hogy szabadidőmben is sokat olvastam HR témában, HR-es csoportokhoz csatlakoztam, hogy az újdonságoknak is azonnal részese legyek, képzéseken vettem részt időt és pénzt nem sajnálva még akkor is, ha épp az aktuális munkám során azt nem tudtam hasznosítani. Mindig minden érdekelt, ami a HR-hez köthető. A hivatásom a hobbim lett.

Évek óta érlelődött bennem a gondolat, hogy a meglévő tudásom és tapasztalataimat a munkavállalók javára közvetlenebb módon is fordíthatnám. Pedagógus szülők gyerekeként mások segítése, támogatása, kicsi korom óta a mindennapjaim része. Ezt hozom otthonról, ebben nőttem fel. A körülmények és tények adottak voltak, így elég hamar megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy álláskeresési- és karrier tanácsadóként a munkavállalókat egy másik oldalról is tudnám támogatni, nemcsak vállalati keretek között.

Az, hogy ez az álmom csak most valósult meg, csupán magamnak köszönhetem. Nem nagyon tudok olyan embert, akinek mikor fél mondatban említettem korábban, hogy álláskeresési- és karrier tanácsadással szeretnék foglalkozni, azt mondta volna, ez hülyeség vagy ne csináljam. Sőt mindenki sokkal lelkesebb és bizakodóbb volt, mint én. Talán az önbizalmam hiányzott, talán a bátorságom belevágni valami új és ismeretlenbe, talán a kitartásom, talán ezek együttese vagy valami egészen más: mégpedig az, hogy nem volt itt az ideje még.

Most viszont, hogy vállalati oldalon is abszolút megtaláltam a helyem, beérett a gondolat, összeállt a kép és eljött az ideje egyúttal ennek az útnak is. Számomra ma már nem munkaidő van, hanem megoldandó feladatok. Amikor HR vagy munkajogi témában tanulok bármit, azt nem képzésnek, sokkal inkább kikapcsolódásnak élem meg. Amikor segítek másoknak olyan állást találni, amiben kiteljesedhetnek és önmaguk lehetnek, az boldogsággal tölt el, de leginkább feltölt és megerősít abban, hogy a helyemen vagyok a karrieremben.