Nagyon sok diplomás álláskeresőtől hallom azt, hogy a koronavírus járvány miatt lehetetlen állást találni, teljesen reménytelen a helyzet és a cégek nem vesznek fel új embereket, vagy ha mégis, akkor csak ismerős útján lehet bekerülni.
Nyilván nem egyszerű időszakot élünk, de azt gondolom, összességében ennyire nem is katasztrofális a helyzet.
Ahogy a gazdaságban az lenni szokott, a túlkereslet és túlkínálat bizonyos időszakonként váltakozik. Fellendülés után előbb-utóbb mindig jön egyfajta hanyatlás vagy visszaesés. Ez az álláspiacon sincs másként. Az, hogy mindezt egy gazdasági világválság vagy épp egy koronavírus járvány vagy valami teljesen más váltja ki, gyakorlatilag azt gondolom teljesen mindegy, hiszen változtatni nem tudunk rajta, el kell fogadnunk, hogy ez a fajta „hullámzás” az élet velejárója. Nem ez az első ilyen nehezebb időszak, és valószínűleg nem is az utolsó.
Vitathatatlan, hogy a munkaerőpiac az elmúlt egy évben jelentősen átalakult. Tény, hogy az álláskeresők szemszögéből most nehezebb a helyzet, mint mondjuk 2-3 évvel ezelőtt, amikor gyakorlatilag a munkavállalók diktáltak az álláspiacon. Eddig jelölthiány volt, a cégek küzdöttek, hogy munkaerőt találjanak, most viszont az álláspályázók száma jelentősen megugrott. Egy meghirdetett pozícióra ma akár tízszer többen is jelentkeznek, mint mondjuk egy - másfél évvel ezelőtt. Egyes munkaköröknél egy hét alatt akár 150-200 álláspályázat beérkezése sem ritka. Bár a jelöltek és álláskeresők száma jelentősen megugrott, és igen, ijesztő az is, amikor minden második ismerőstől azt hallani, elvesztette vagy el fogja veszíteni a munkáját, mert ebből is látszik, hogy mennyire megnőtt az álláskeresők száma, de mindez nem azt jelenti, hogy nincsenek nyitott pozíciók és képtelenség állást találni. Csupán egy kicsivel több energiát kell belefektetni, mint ezelőtt és céltudatosabban kell csinálni.
Számos felmérés és kutatás készült az utóbbi időben a cégek körében a toborzási szokások megváltozásáról, felvételi terveikről, melyek azt gondolom, szépen tükrözik azt a valóságot, amit HR szakemberként én is látok. Bár a jelentkezők száma nagyon megugrott, de az ún. „minőségi” (adott pozícióra passzoló) jelöltből továbbra is kevés van. Tehát a toborzás-kiválasztással foglalkozó szakemberek számára jóval nehezebb lett a sok jelentkező közül kiszűrni az adott munkakörre alkalmas pályázókat, de véleményem szerint ez nem azt jelenti, hogy a jelentkező szám miatt a „minőségi” jelölteknek kevesebb esélyük lenne, mint pár évvel ezelőtt. Mondom ezt azért is, mert tény, hogy az igazán jó jelöltek most nagyon nehezen mozdíthatóak a jelenlegi munkahelyükről és helyzetükből, a váltási szándék csökkent, nem olyan nyitottak állásváltásra, mint korábban. Ebből a szemszögből nézve már talán nem is hangzik olyan reménytelennek a helyzet.
Fontos azt is szem előtt tartanunk, hogy igen, vannak ágazatok (pl.: vendéglátás, turizmus), ahol teljesen beszűkült az álláspiac, gyakorlatilag lehetetlen munkát találni, de számos olyan ágazat is van, amelyre a járvány ilyen szempontból szinte egyáltalán nem volt hatással (pl.: IT szektor, logisztika). Tulajdonképpen az eddig is könnyebben betölthető pozíciókra, adminisztratív munkakörökre nőtt meg a releváns pályázók száma és itt lett nagyobb a verseny a jelentkezők között. Viszont ez mindig is egy ilyen terület volt, ahol ha úgy nézzük, a legnehezebb állást találni, mert a legtöbb az oda illő jelentkező az elvárások alacsonyabb szintje miatt.
Míg 2020 tavaszán a cégek jelentős része létszámstoppal reagált az eseményekre, addig ma már óvatosabban, de egyre több cégnél vannak felvételek, a járvány által kevésbé érintett ágazatokban pedig bővülések is megfigyelhetőek, ami bizakodásra adhat okot minden álláskeresőnek.
A rossz dolgok mellett pedig a toborzás-kiválasztási folyamatokban is megfigyelhetőek pozitív változások, amiket a pályázók is ki tudnak használni, ha felismerik ezeket. Csak, hogy egy ilyet is említsek: Mivel nagyon sok helyen online működési módra váltottak, így az interjúkra sem kell már utazni sok esetben, illetve a home office-ért sem kell harcolni a legtöbb helyen, hiszen egyre inkább bebizonyosodik, hogy működik. Ezt a tényt tekintve érdemes a keresési lokációt is újradefiniálni álláskereséskor, mert nagyon sok helyen majdnem 100%-os otthoni munkavégzés működik, amiről nem is feltétlen tervezik a visszaállást, így nagyjából teljesen mindegy, hogy az ország mely végén van az otthonunk.
Az egyik hazai felmérésből az is kiderült, hogy a kiválasztással foglalkozó szakemberek még empatikusabb és körültekintőbb módon szűrnek, adott esetben figyelik azt is, hogy ha a jelölt arra a pozícióra nem is alkalmas, amire beadta pályázatát, a cégnél tudnak-e neki mást ajánlani esetleg, mivel ők is tisztában vannak azzal, hogy nagyon sokan kerültek nehéz helyzetbe, sok a pályaelhagyó vagy pályamódosító is.
A saját környezetemben és a hozzám segítségért fordulók esetében is azt látom és tapasztalom, hogy aki nem merült bele az önsajnálatba, és veszi a fáradtságot, egy kis energiát belefektet az álláskeresésbe, annak sikerül elhelyezkednie. Lehet, hogy kicsit tovább tart a folyamat, de még ez sem minden esetben igaz. Egyszóval ha nem csak ész nélkül küldözgeti valaki az önéletrajzát, hanem tudatosan keres állást, akkor az a véleményem, hogy a siker ebben a megváltozott helyzetben is el fog jönni.
Összességében azt gondolom, hogy a hozzáállásunk, a gondolkodásmódunk, a felfogásunk és a tenni akarásunk az, amin igenis tudunk változtatni és ezáltal alkalmazkodhatunk valamennyire a kialakult helyzethez. Olyan szellemiségben állást keresni, hogy „ebben az időszakban lehetetlen munkát találni”, meglátásom szerint, garantáltan sikertelenséghez vezet. Gyakorlatilag ez a hozzáállás pontosan azt mutatja meg, hogy maga a pályázó sem hisz a sikerében. De ha ő maga sem hiszi el, hogy értéke van a munkájának, a tudásának, akkor kérdezem én, miért várható el egy munkáltatótól, hogy ismeretlenül ő viszont higgyen az álláskeresőben. Bármennyire is hülyeségnek hangzik mindez, a hit az alapja mindennek, hiszen gondoljunk csak bele, hogyan tudná bárki a legjobb énjét adni, ha ő maga sem hisz önmagában, a saját sikerében. A hit mellett a másik nagyon fontos dolog a tudatosság. Nagyon sokan még ma is azt gondolják, hogy az álláskeresés csupán annyi, hogy össze kell dobni egy önéletrajzot, és minél több helyre be kell adni a jelentkezést, majd várni a csodát és szidni a rendszert, hogy nincs visszajelzés, pedig mennyi energia elment a jelentkezésekre. Bármennyire is hihetetlen, már az elkészített és elküldött önéletrajzodból is pontosan látszik, mennyi munka van benne, mennyire hisz magában a jelölt, mennyire tudatos álláskereső pontos célokkal, és az interjúkról akkor már ne is beszéljünk.
Egy szó, mint száz, nem egyszerű a helyzet, de nem is reménytelen. Számos ingyenes anyag elérhető már az interneten, amiben nagyon jó tanácsok vannak, hogyan érdemes az álláskeresési stratégiát felépíteni, mikre érdemes hangsúlyt fektetni, ráadásul ma már mindenkinek van legalább egy HR-es ismerőse, aki valószínűleg egy-két jó tanáccsal el tudja látni az önéletrajzot. Viszont ha ezek ellenére mégsem jön a siker, akkor még mindig érdemesebb egy-két alkalommal fizetség ellenében szakember segítségét igénybe venni, mint hosszú hónapokon, ne adj isten éven keresztül fizetés nélkül lenni. Ha ezzel az álláskeresés akár hetekkel vagy netán hónapokkal lerövidíthető, talán elmondhatjuk, hogy már megérte.
A jövőben pedig, ha azt hallod, hogy „a mai helyzetben lehetetlenség állást találni”, akkor egy dolog jusson azonnal eszedbe: a tudatos és jól felépített álláskeresés szerepe felértékelődött, ma ez még fontosabb, mint valaha.